Ebben a kérdésben nincs objektív válasz, jó megoldás. Bármit is választunk, annak van jó és rossz oldala.
A palackozott ásványvíz vásárlása elképesztő mennyiségű hulladékot termel és a vonatkozó cikkek szerint a minősége sem mindig tökéletes. Egy liter ásványvíz előállítása, csomagolása és szállítása 6,5 liter vizet igényel és 2 000-szer több energia szükséges hozzá, mint ugyanennyi csapvíz előállításához.
A csapvíz általában klórtartalmú, összetétele a helyi vízszolgáltatás kezelési módszereitől függ. Bár régóta folyik kampány amellett, hogy az ivóvíz jó minőségű, azért a klór nem hiányzik a szervezetnek.
A szűrt víz nem termel hulladékot, nincs káros összetevője, de gépet kell beszerezzünk hozzá, rendszeresen filtereket kell cseréljünk és az automatikus öblítéshez (fordított ozmózis) vizet használ el. Energetikai értelemben egyik víz sem élő víz (bár a szűrt víznek már energetizáló egysége is van). Az ideális megoldás a tiszta forrásvíz fogyasztása volna, ám kevesen laknak ilyen forrásokhoz közel.
Valószínűleg a legésszerűbb megoldás a csapvíz egyszerű és hatásos szűrőkkel való szűrése. És ne feledkezzünk meg a régi klasszikusról: a legtöbb lakókörzetbe szállítanak szikvizes vállalkozók, akik szénsavval dúsított szűrt ivóvizet palackoznak újratölthető szódás palackokba. Bár a reggeli órákban jobb a lúgos hatású víz, este, vagy étkezés után a szénsavas szódavíz kiváló.
A mulcsolás talajtakarást jelent, általában valamilyen kerti, vagy mezőgazdasági hulladékanyaggal, mint fűnyesedék, fakéreg, szalma, vagy istálló trágya. A talajtakarás a talaj bolygatásának, rendszeres ásásának, gépi megművelésének talajbarát alternatívája. A mulcsolás kertművelési technika.
A mulcsnak számos kedvező hatása van a talajra és a növényekre. A takarás óvja a talajt a nagy fagyoktól és a kiszáradástól, a takart kert lényegesen kevesebb öntözést igényel, nem jelentkezik benne a gépek tömörítő hatása. A mulcs alatt intenzív a talajélet, a talajlakó élőlények „felássák” a talajt. A gyomosodás töredékére esik vissza (a mulcsolt kert a lusta ember kertje), a talaj a mulcs bomlásának eredményeképpen humuszban gazdagodik, javul a szerkezete és helyreáll benne a normális talajélet.
Az adalékanyagok dzsungelében nehéz eligazodni, és legtöbbünknek nincs elegendő ideje és háttérismerete, hogy mindenről tudja, vajon veszélyes-e. Mellesleg, a biztonság ebben a kérdésben nem objektív fogalom. Sokféle összetevőről egymásnak ellentmondó véleményeket hallunk (például ízfokozók), illetve gyakran előfordul, hogy amit korábban veszélytelennek hittünk, arról kiderül, hogy nem az.
A megoldás tehát nem az lehet, hogy megpróbálunk lépést tartani az élelmiszeripari fejlesztésekkel, anyaghasználattal és folyamatosan bíráskodni az újfajta árucikkek és összetevőik felett. Ettől sokkal ésszerűbb, ha olyan élelmiszert fogyasztunk, melynek az egészséges voltáról már meggyőződtünk. Legyen egy pozitív listánk arról, hogy mit érdemes megenni és ezt a listát bővítgessük, ahogyan bővítjük ismereteinket.
A fogyasztói társadalom olyan társadalmi berendezkedésre utal, melynek fő célja és motivációja a javak vásárlása, fogyasztása. Ebben az értékrendben az önmegvalósítás egyik fő eszköze a fogyasztás, a személyes identitásunkat az határozza meg, hogy mit fogyasztunk. Önértékelésünk és társadalmi megbecsülésünk is nagymértékben attól függ, hogy milyen fogyasztási cikkekkel vesszük magunkat körül.
Definíció szerint kisebb területre jellemző éghajlati adottság, amely eltér a környező légkör éghajlati adottságaitól.
Minden terület rendelkezik bizonyos sajátos mikroklímával, melyet leginkább a felszínborítás határoz meg. Jellegzetes mikroklíma lehet egy erdőben, egy vízparti területen, egy fás legelőn, egy sziklás tájon, vagy egy szántóföldi területen. A mikroklíma fontos jellemzője lehet az, hogy milyen mértékben képes kiegyenlíteni az időjárási szélsőségeket, hiszen ez a kiegyenlítő hatás védi az adott terület élővilágát. A mozaikos tájszerkezetek mikroklímája általában kedvezőbb, mint a nagy kiterjedésű nyílt területeké, hiszen a növényzet páracsapdaként működik, a fás szárú növények a gyökérzónában és a lombkorona szinten megtartják a tájban a vizet, valamint a lombok védelmet adnak a széltől. Az ilyen táj mind a szárazságot, mind a nagy mennyiségű csapadékot jól tűri.
A mezőgazdasági szántóterületek mikroklímája kedvezőtlen, hiszen azokon semmi nem véd a meleg, a szél és a szárazság ellen, sőt a nagy mennyiségű csapadék sem tud hasznosulni.
A talajerózió a talaj csapadékvíz, vagy öntözés által kiváltott eróziója. Az erózió szűkebb értelemben a csapadékvíz, tágabb értelemben a víz és a jég, általános értelemben minden felszíni erő felszínt pusztító munkája. A szél pusztító munkáját deflációnak nevezzük.
A talajerózió során a talaj anyaga elmosódik, csökken a talaj tápanyag- és humusztartalma, romlik a talajszerkezet, ezáltal jelentősen csökken a talaj termőképessége. Szélsőséges esetben a talaj teljesen el is pusztulhat, a felszínen pedig a terméketlen alapkőzet marad hátra.
Klasszikus értelemben a felszínen lefolyó csapadékvíz erózióját nevezték talajeróziónak, de kutatások bizonyították, hogy az esőcseppek felszíni becsapódása és a talajban szivárgó víz oldó hatása is okoz szerkezetrombolást, illetve anyagveszteséget, ezáltal csökkenve a talaj termőképességét. Hatásának elsősorban a növényzettel nem borított talajfelület van kitéve, amit a domborzati viszonyok (például meredek lejtők) fokoznak.
Fogyasztói döntéseinkkel naponta hatással vagyunk környezetünkre, bolygónk állapotára.
A kereskedelem napjainkra jelentős mértékben összpontosult, az élelmiszer nagy részét is áruházakban vásároljuk meg. Az áruházak folyamatos, nagytételű áruellátást igényelnek, ezt az igényt főleg a mezőgazdasági nagyüzemek tudják kiszolgálni. Az ott megvásárolt termékek jelentős részét nem is hazánkban állítják elő, hiszen a szállítás lehetővé teszi, hogy a Föld bármely pontjáról rövid idő alatt hozzánk érkezzen bármilyen áru.
A kereskedelemben ma már szinte nem létezik szezonalitás. Egész évben kínálnak minden terméket, hiszen a fogyasztók elvárják, hogy a nagyáruházakban bármit bármikor megkapjanak.
Ez a vásárlási mintázat a nagyüzemi mezőgazdaságnak kedvez, kiszorítva a piacról a kisléptékű élelmiszer-előállítást, a kistermelőket. A nagyüzemi termelésnek ugyanakkor jelentős környezeti terhei vannak. Mindennapi fogyasztási döntéseink tehát nagyrészt meghatározzák azt, hogy milyen termelési módok nyernek teret az élelmiszer-előállításban. Ezáltal arra is hatással vagyunk, hogy az élelmiszer-előállítás hogyan használja majd a hazai termőföldet, valamint milyen következménye lesz annak a környezetre és az élővilágra.
A kifejezés beszédes, a ház körül végzett gazdálkodásra utal, mely általában kisléptékű, családi gazdálkodás szintű tevékenységeket foglal magában. Részei lehetnek a konyhakert, az állattartás, a gyümölcsös, illetve kisebb szántó-területek. A háztáji gazdálkodás napjainkban egyre kevésbé jellemző. Néhány évtizeddel ezelőtt természetes volt, hogy szinte minden háznál műveltek konyhakertet, tartottak állatot, így állítva elő a saját élelmiszer-fogyasztás jelentős részét. Mára sajnos még falun is ritka a konyhakert, az állattartás, a saját takarmány előállítása. Mind az egészséges táplálkozás, mind a jövedelem szempontjából fontos volna a háztáji gazdálkodás újbóli elterjedése hazánkban. A háztáji gazdálkodásnak számos előnye van, egyebek között
– egészséges, ismert összetételű élelmiszert biztosít;
– a jövedelem egy részét helyben tartja, mivel nem mindent a boltban kell megvennünk;
– az alkalmazott kézi módszerek és az állattartás jellege miatt a háztáji gazdálkodásban előállított termékek általában kevesebb energiát igényelnek, mint a nagyüzemi előállítás;
– arra ösztönöz, hogy természeti környezetünket – beleértve a termőföldet – jó állapotban tartsuk;
– segít megőrizni a hagyományos tudást állattartásról, növénytermesztésről és az egyes feldolgozási technikákról;
– segít életben tartani a munkamorált, melynek leromlása napjaink egyik legkomolyabb problémája.
