A fával fűtés reneszánszát éli, ennek több oka lehet. Az egyik, hogy újra felfedeztük,
milyen kellemes sugárzó hőt adnak a kályhák, amellett, hogy a lakások díszei is. A
másik, hogy helyi fűtést tudunk vele megvalósítani azokban a helyiségekben, amiket
leggyakrabban használunk. A harmadik, hogy a „gázosítás” időszaka után rájöttünk,
nem árt legalább részben függetlenedni a gázszolgáltatástól. A fával való tüzelés
hozzávetőleg feleannyiba kerül, mint a gázzal fűtés, ez azonban csak akkor igaz, ha a
fát hatékonyan tüzeljük el.
A hatékony tüzeléshez néhány dologra figyelemmel kell lennünk.
A fát 2-2,5 évig érdemes szárítani, ekkor lesz légszáraz és ekkor érdemes eltüzelni.
Tudnunk kell, hogy a fa nedvességében nem az a meghatározó, ha a farakás megázik,
az egy-két szeles napon kiszárad, hanem a sejtszintű nedvesség, ami a fahasábok
hosszanti irányában vándorolva hosszabb idő alatt távozik. A víztartalom miatt az sem
mindegy, hogy mikor termelik ki tűzifánkat. A vegetációs időszakban, tavasztól őszig a
fa tele van nedvességgel, ezért ekkor nem érdemes letermelni. A télen letermelt fa,
bár nedvesebbnek tűnhet, valójában kevés vizet tartalmaz. A legjobb ezért a tél
közepén, ideális esetben újholdkor vágott fa, ebben van a legkevesebb nedvesség.

A fa elfogadható szárazsága 15-20% között van. A frissen kivágott fa víztartalma 30-
40%, ha ezt eltüzeljük, akkor a fában rejlő energia jelentős része a víz
elpárologtatására megy el. Ráadásul a nedves fa tüzelésekor a tökéletlen égés miatt
jóval több káros anyagot bocsátunk ki a környezetbe, sőt kályhánk füstjáratai és a
kéményünk is kátránnyal telik meg.
A különböző fák fajsúlya eltérő, de a fűtőértékük közel azonos, 14-17 MJ/kg közötti,
ezért ha száraz fát veszünk, akkor mindegy, milyen fát vásárolunk. Ha köbméterre
vásároljuk a fát, akkor a legnagyobb fajsúlyút érdemes venni, annak lesz a legnagyobb
tömege kiszáradás után. Ha súlyra vásárolunk, akkor megeshet, hogy nagyon drága
vizet viszünk haza.
A farönk méretre vágásakor vegyünk figyelembe, hogy milyen méretű a tüzelő
berendezésünk égéstere. A fát nem érdemes sem túl nagyra, sem túl apróra
hasogatni, de a méret attól is függ, hogy milyen berendezésben tüzeljük el.
Égéskor figyeljünk arra, hogy a beáramló levegő mennyisége és a tűz intenzitása
arányos legyen, a túl kevés és a túl sok levegő sem hatékony.
A kályha felfűtésekor figyeljünk arra, hogy fokozatosan melegedjen fel a kályhatest, a
hirtelen nagy hővel szétfűtjük a kályhát, a belső és külső szerkezet közötti hőtágulás-
különbség rongálja a szerkezetet, repedéseket okozhat. Hasonló túlmelegedési
probléma léphet fel akkor, ha egy intenzív égés közben hirtelen zárjuk el a levegőt. A
hideg kályhát fokozatosan kell felfűteni. Rossz szokás, hogy hideg helyiségben addig
rakják a kályhát, amíg nem lesz forró, vagy amíg nincs meleg a szobában. Fogadjuk el,
hogy a hideg kályhát fokozatosan érdemes felfűteni.
A felfűtést követően, amikor a tűz már leégett, ne feledjük el elzárni a levegőt,
ellenkező esetben a kályhatestet reggelre kihűti az átáramló levegő. Lásd még a
tömegkályha és a tippek – fűtés szócikkeket.

témakör: energia és környezet