A passzív ház technológia lényege olyan épületek létrehozása, melyek nem, vagy csak minimális mértékben igényel kiegészítő fűtést. Ezek az épületek nagyon jó szigetelést kapnak és nyílászáróik is légtömörséget biztosítanak. A légtömörség azt jelenti, hogy nem szelel a levegő ellenőrizetlenül az ajtók, ablakok résein. Az így készült házak rendkívül kevés energiát igényelnek, a megfelelő hőmérsékletet tudják tartani a beeső napsugárzás melegével, valamint a bent lakó emberek, a háztartási gépek és a sütés-főzés hulladék hőjéből. Definíció szerint akkor passzív ház egy épület, ha csupán a benne cserélt levegő igényel ráfűtést, vagy hűtést. A légtömörség miatt a friss levegő biztosítására az épületek folyamatos szellőztetést igényelnek, melyet hőcserélővel oldanak meg, hogy a benti elhasznált levegő hője elő tudja melegíteni a bejövő hűvös friss levegőt. Az előmelegítés, vagy előhűtés érdekében a szellőző csövek általában a földbe fektetve is vezetnek egy darabon.
A passzív ház nem természetes építési mód, mivel általában sok beton és polisztirol szigetelőanyag felhasználásával készül, illetve a szellőzést is gépészettel oldják meg. A felhasznált építőanyagok saját energiatartalma viszonylag magas, ami környezeti szempontból nem előnyös. Az épület energetikai tulajdonságai miatt azonban az üzemeltetése igen környezetbarát.
Az európai trendeket mutatja, hogy Belgiumban 2014-től, Dániában 2015-től csak passzív házakat lehet építeni. Angliában 2016-tól csak ún. zéró karbon, azaz nulla CO2-kibocsátású házak építhetők. Frankfurtot a szakmában a passzívház fővárosaként emlegetik, a város már korábban elkötelezte magát a passzívház szabvány mellett, itt középületek jelenleg is csak passzív technológiával épülhetnek*.

témakör: energia és környezet