Mozaikosnak nevezzük a változatos tájszerkezetet, amelyben különböző domborzati elemek és növényborítások váltakoznak. Az ilyen tájban mozaikszerűen találunk erdőt, gyepterületet, cserjés, ligetes területet, szárazabb dombokat, vizes élőhelyeket, valamint nyílt vízfelületet. Az ilyen változatos tájnak előnyös a mikroklímája és mivel sokféle élőhelyet biztosít, hozzájárul a biológiai sokféleség fennmaradásához. A mozaikos táj a gazdasági haszonvételek tekintetében is sokszínűséget biztosít (fa, gyümölcs, legeltetés, halászat, nád, kistáblás szántó, kertgazdálkodás).
A hagyományos kistermelői mintázatok nagyobb valószínűséggel tartják fenn a mozaikos tájszerkezetet, mivel kisebb területeket vonnak gazdálkodásba és nem a tájat igazítják a gazdálkodáshoz, hanem a táji adottságoknak megfelelően sokféle haszonvételben gondolkodnak.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
Definíció szerint kisebb területre jellemző éghajlati adottság, amely eltér a környező légkör éghajlati adottságaitól.
Minden terület rendelkezik bizonyos sajátos mikroklímával, melyet leginkább a felszínborítás határoz meg. Jellegzetes mikroklíma lehet egy erdőben, egy vízparti területen, egy fás legelőn, egy sziklás tájon, vagy egy szántóföldi területen. A mikroklíma fontos jellemzője lehet az, hogy milyen mértékben képes kiegyenlíteni az időjárási szélsőségeket, hiszen ez a kiegyenlítő hatás védi az adott terület élővilágát. A mozaikos tájszerkezetek mikroklímája általában kedvezőbb, mint a nagy kiterjedésű nyílt területeké, hiszen a növényzet páracsapdaként működik, a fás szárú növények a gyökérzónában és a lombkorona szinten megtartják a tájban a vizet, valamint a lombok védelmet adnak a széltől. Az ilyen táj mind a szárazságot, mind a nagy mennyiségű csapadékot jól tűri.
A mezőgazdasági szántóterületek mikroklímája kedvezőtlen, hiszen azokon semmi nem véd a meleg, a szél és a szárazság ellen, sőt a nagy mennyiségű csapadék sem tud hasznosulni.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
