Mozaikosnak nevezzük a változatos tájszerkezetet, amelyben különböző domborzati elemek és növényborítások váltakoznak. Az ilyen tájban mozaikszerűen találunk erdőt, gyepterületet, cserjés, ligetes területet, szárazabb dombokat, vizes élőhelyeket, valamint nyílt vízfelületet. Az ilyen változatos tájnak előnyös a mikroklímája és mivel sokféle élőhelyet biztosít, hozzájárul a biológiai sokféleség fennmaradásához. A mozaikos táj a gazdasági haszonvételek tekintetében is sokszínűséget biztosít (fa, gyümölcs, legeltetés, halászat, nád, kistáblás szántó, kertgazdálkodás).
A hagyományos kistermelői mintázatok nagyobb valószínűséggel tartják fenn a mozaikos tájszerkezetet, mivel kisebb területeket vonnak gazdálkodásba és nem a tájat igazítják a gazdálkodáshoz, hanem a táji adottságoknak megfelelően sokféle haszonvételben gondolkodnak.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
Definíció szerint kisebb területre jellemző éghajlati adottság, amely eltér a környező légkör éghajlati adottságaitól.
Minden terület rendelkezik bizonyos sajátos mikroklímával, melyet leginkább a felszínborítás határoz meg. Jellegzetes mikroklíma lehet egy erdőben, egy vízparti területen, egy fás legelőn, egy sziklás tájon, vagy egy szántóföldi területen. A mikroklíma fontos jellemzője lehet az, hogy milyen mértékben képes kiegyenlíteni az időjárási szélsőségeket, hiszen ez a kiegyenlítő hatás védi az adott terület élővilágát. A mozaikos tájszerkezetek mikroklímája általában kedvezőbb, mint a nagy kiterjedésű nyílt területeké, hiszen a növényzet páracsapdaként működik, a fás szárú növények a gyökérzónában és a lombkorona szinten megtartják a tájban a vizet, valamint a lombok védelmet adnak a széltől. Az ilyen táj mind a szárazságot, mind a nagy mennyiségű csapadékot jól tűri.
A mezőgazdasági szántóterületek mikroklímája kedvezőtlen, hiszen azokon semmi nem véd a meleg, a szél és a szárazság ellen, sőt a nagy mennyiségű csapadék sem tud hasznosulni.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
A nagyüzemi mezőgazdaság egyre nagyobb mértékben gépesített, valamint jelentős a vegyszer-felhasználása. A tájat nagyméretű, egynemű, azaz egyfajta növénynek helyt adó táblákban hasznosítja, ún. monokultúrás jelleggel.
Az elmúlt 40 évben a világ termőterületeinek mintegy 30%-a vált terméketlenné az emberi tevékenységnek köszönhetően. Ezen felül egyre több energia felhasználásával állítjuk elő élelmiszereinket – míg 1940-ben egy egység fosszilis energia felhasználásával 2,3 kalória élelmiszer-energiát állítottunk elő, addig ma 10 egység fosszilis energiát használunk 1 élelmiszer-kalória előállításához. Az élelmiszer- termelés energiaigénye tehát a 23-szorosára növekedett. Az Egyesült Államokban például az elfogyasztott fosszilis energia 19%-át az élelmiszer-ágazat használja fel, ezzel második az autós közlekedés után.
A nagyüzemi mezőgazdaságnak többféle környezeti terhe van:
-0 a gépek nagy súlya tömöríti a talajt, ami rontja a talajszerkezetet és a talaj vízgazdálkodását;
-1 a gépi művelés mellett jelentős a vegyszerhasználat, ami mind a talajban, mind az élelmiszerben kimutatható vegyszermaradványokat hagy;
-2 a rendszeres szántás, a talaj bolygatása szintén hozzájárul a talajszerkezet leromlásához, a hosszú idő alatt kialakult termőréteg eltűnéséhez, a talaj- erózióhoz;
-3 a nagytáblás művelés a vizek gyors elvezetését kívánja meg, mivel hatalmas területeken kell ugyanolyan termesztést folytatni. Ez a fajta művelés nem tud alkalmazkodni a helyi domborzati adottságokhoz;
-4 a nagytáblás művelés negatívan hat a helyi mikroklímára, mivel nincsenek olyan táji elemek (erdők, rétek, tavak), melyek képesek volnának megtartani a tájban a vizet, illetve védenének a széltől, kiszáradástól;
-5 a szántóföldi használatban levő területeken a talajban egy hektárra jutó élő tömeg mindössze 2-4 tonna, míg a természetes erdei talajban 30-35 tonna. Az így művelt területeken tehát lényegesen kisebb a talajélet, ami szintén a termőréteg csökkenéséhez és a romló talajszerkezethez járul hozzá;
-6 a nagyüzemi mezőgazdaság által művelt területek alig biztosítanak élőhelyet, ezért ezeken a területeken a felszín felett és a felszín alatt rendkívül alacsony a biológiai sokféleség;
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
