hulladék címkéhez tartozó bejegyzések

Hulladék és környezet

2014.07.02.  ÖKO-Woodoo

A hulladék problémáról legtöbbünknek a szeméthegyek és a zöld felületeken elhagyott, illegálisan lerakott szemét jut eszébe. A hulladékkal ugyanakkor ettől komolyabb problémák is vannak. Mindenféle termék és minden hulladék bizonyos mennyiségű nyersanyagot és energiát testesít meg, aminek a felhasználásával azt elkészítették. Amikor valami hulladékká válik, akkor ezt az anyag és energia tartalmat is kidobjuk a termékkel, csomagolással együtt. Ilyen módon Földünk több millió év alatt felhalmozódott erőforrásait lassan, egy egyirányú folyamattal kihordjuk a szeméttelepre, míg a gyártás és szállítás minden szakaszában terheljük környezetünket. A hulladék tehát elpazarolt anyag, energia, pénz, és környezetterhelés.

További problémát jelentenek a toxikus és veszélyes hulladékok, anyagok, melyek nem megfelelő elhelyezés esetén valóban konkrét veszélyt jelentenek az élővilágra, vagy az emberi egészségre. A szennyezőanyag-kibocsátások az utóbbi időben ugyan csökkentek számos nemzetközi környezetvédelmi egyezménynek köszönhetően, azonban felhalmozódtak és jelentős koncentrációban megmaradtak tengereink vizében. Ilyen anyagok például a dioxinok, a DDT, a hormonhatású vegyületek és egyéb veszélyes szerves vegyületek, melyeket az élő szervezetek hajlamosak felhalmozni, lásd bioakkumuláció.
A radioaktív szennyezéssel napjainkban is számolnunk kell, hiszen pl. a fukusimai nukleáris baleset kibocsátásai valószínűleg ma is szennyeznek.

Óceáni szemétsziget

2014.07.02.  ÖKO-Woodoo

A korábban csendes-óceáni szemétszigetként emlegetett jelenség valójában már minden óceáni medencében megtalálható. Kiterjedése a becslések szerint több millió négyzetkilométer lehet (a csendes-óceáni szemétsziget mérete megközelíti az Egyesület Államok területét), vastagsága eléri a 10 métert. Összetétele nagyrészt műanyag, palackok és játékok, de vannak benne fém palackok, zsinórok, hálók és sok más vízen lebegő apró szemét. Anyaga szakemberek szerint 20%-ban olajfúrótornyokról és hajókról származik, míg 80%-ban a szárazföldről. Ezek a szigetek valószínűleg már az 1950-es évektől elkezdtek kialakulni az óceánokon, az egyre több hulladékot termelő fogyasztási szokások és a nem megfelelő hulladékkezelés miatt. A szemétszigetek gyakran nem is láthatók légi, vagy műholdas felvételen, mivel jelentős részük a víz felszíne alatt lebeg. És itt nem csak úszkáló flakonokra kell gondoljunk. A műanyagok jellemzően szétesnek kicsiny, akár homokszemnél is kisebb részecskékre, melyek lebegő szennyeződésként vannak jelen a tengervízben. Az ilyen apró darabokkal az a probléma, hogy ki sem lehet azokat halászni úgy, mint a nagyobb tárgyakat.

A tengeren úszó hulladék veszélyt jelent a tenger élővilágára, illetve a teljes táplálékláncra. Az egyik hulladék okozta veszély az, hogy az állatok belegabalyodnak. Ilyen veszély fenyegeti elsősorban a fókákat, oroszlánfókákat, feltehetően azért, mert különösen hajlamosak felfedezni a környezetükben felbukkanó tárgyakat.
Egy másik veszélyeztető tényező a hulladékok lenyelése. A sok színes hulladékot a tengeri madarak, halak és más tengeri élőlények lenyelik, mivel tápláléknak, zsákmánynak nézik. Ez egyrészt mechanikusan okozhatja halálukat a nyelőcső eltorlaszolásával és a gyomor telítésével, másrészt a műanyagok bomlástermékei lehetnek mérgező hatásúak. A tengeri élőlények a nagyobb darabok mellett az apró méretű lebegő műanyag részecskéket is lenyelik, azok szerves szennyeződésként is károsak. Az elpusztult és megvizsgált tengeri teknősök 50-80%-ának tengeri szemét fogyasztása okozza a halálát. A tengeri madárfajok egyharmadánál tapasztalták már a szemét lenyelését, ami a madarak alultápláltságához, majd halálához vezethet.

Kutatók GPS-el ellátott jelzőbójás megfigyelései szerint a hulladék akár 50 évet is utazhat a tengeri áramlatokon, míg eléri a hulladékszigeteket. Ez rossz hír, hiszen eszerint, ha sikerülne megoldást találni a hulladékszigetek felszámolására és a további tengerbe bocsátások megállítására, akkor is évtizedeken keresztül képződnének még hasonló szigetek az utazó darabokból.

eldobható, egyszer-használatos

2014.07.02.  ÖKO-Woodoo

Napjaink társadalmi-gazdasági berendezkedését környezettudatos körökben szokás eldobó kultúrának is nevezni. Míg régen fő szempont volt a tartósság, ma a kényelem szempontja ír felül mindent. És mi számít kényelmesnek? Kidobni a kukába bármit, amire nincs többet szükségünk. Így indultak világhódító útjukra a műanyag poharak és evőeszközök, az eldobható italos palackok és fémdobozok, sőt, rövid életű használati tárgyaink is. Az eldobó szemléletbe jól illeszkedik a tervezett elavulás, melynek eredményeképpen eszközeink alig javíthatók és garanciaidejük letelte után kevéssel általában a szemétben végzik.
Az eldobó kultúra sok más tendenciával összefügg:
-0 kényelmünket szolgálja, hogy nem kell visszaváltanunk, elmosogatnunk, gondoskodnunk – a kukafedő lehajtásával minden gondunk véget ér;
-1 a marketing megköveteli a szép új, jól nyomtatható csomagolási felületeket, valamint az évente többször változó akciók csomagoláson való feltüntetését – mindezt visszaváltható csomagolással aligha lehetne biztosítani;
-2 az eldobható csomagolással nem jelentkeznek a forgalmazók visszagyűjtési, szállítási-szervezési problémái;
-3 a használati eszközök, gépek esetében tapasztalt viszonylag gyors elhasználódás garantáltan fenntartja a fogyasztás magas szintjét, mivel mindent rendszeresen, újra és újra meg kell vásárolnunk;
-4 az eldobó kultúra a személytelen tömegtermelés nagy barátja, ahol elég, ha valami tetszetős, olcsó és kiszolgálja pillanatnyi igényeinket. Így nem is botránkozunk meg azon, ha hamar a hulladékok közt végzi;
-5 és végül, az olcsó, eldobható árukínálat teszi lehetővé azt, hogy rendszeresen hódoljunk vásárlási mániáknak. Sokkal ritkábban tudnánk vásárolni, ha mindenünk tartós volna – igaz milyen fura lenne?

Közben Földünk erőforrásai lassan elfogynak, óceánjainkon kontinens méretű hulladék- szigetek alakulnak ki, mi pedig mohón vásárolunk tovább.

ökológiai lábnyom

2014.07.02.  ÖKO-Woodoo

Az ökológiai lábnyom fogalom egy mérőszámot takar, amely megmutatja, hogy életmódunk kiszolgálására mekkora biológiailag termékeny területre van szükség. A mutató alkalmazásakor összehasonlítják a számított, virtuálisan használt területet a ténylegesen rendelkezésre álló területtel.

A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. A lábnyom-számítás figyelembe veszi azt, hogy szén alapú (fosszilis energia) fogyasztásunkat mekkora terület elnyelő-képessége képes ellensúlyozni, igényünket legelő- és erdőterületekre, halászati és szántó területekre, valamint beépített területekre. Mindezek összesítéséből számítják ki életmódunk teljes területigényét. Az ökológiai lábnyom számítható egyes emberekre, vagy azok csoportjára, országokra, vagy akár földrészekre. Segítségével megállapíthatjuk, milyen mértékben használjuk túl Földünk természeti erőforrásait.

Az ökológiai lábnyom kapcsán figyelembe kell vennünk azt is, hogy Földünk különböző térségeinek eltérő a biológiai kapacitása, vagyis eltartó-képessége is. Az egyes földrészek lakosságának eltérő életmódja sokszoros különbséget is mutathat, mint ahogyan látjuk azt Afrika és Észak Amerika esetében.

A 2010 évi közlés alapján ízelítőt adunk az adatokból:

Snap_2014.07.04_18h35m56s_001

Forrás: http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/footprint_data_and_results/

A mutatót kritizálók azt hozzák fel ellene, hogy nem kellően pontos, számos tényezőt nem vesz figyelembe. Jelentősége mégis abban rejlik, hogy egy nagyon egyszerűen értelmezhető szimbólummal ábrázolja életmódunk viszonylagos területigényét. Megmutatja, hogy erőforrás-használatunk világátlagban és különösen a fejlett gazdaságú országokban nem fenntartható, mivel lényegesen több területet igényel, mint amennyi – a biológiai kapacitást is figyelembe véve – rendelkezésünkre áll.

 

vegyszerek és egészség

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

Egy átlagos ember naponta 10 000 szintetikus vegyi anyaggal találkozik.
Az általunk használt vegyszerek, hormonok és egyéb mesterséges anyagok egy része a mezőgazdasági művelés, a nem megfelelő hulladék-elhelyezés, vagy a szennyvízkezelés során a talajból, a felszín alatti és a felszíni vizekből bekerül a természetes anyagkörforgásba, és ezáltal élelmiszereinkbe.
Egyes vegyi anyagok képesek a környezeti koncentrációjuk sokszorosa arányában felhalmozódni az élő szervezetekben, ez a bioakkumuláció.
A XX. század súlyos vegyi szennyezéseinek története mutatja, hogy ha elkezdünk használni veszélyes anyagokat, technológiákat, azt tökéletesen soha nem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani. A környezeti biztonság alapja tehát az ilyen anyagok, gyártási folyamatok kiiktatása lehet. Saját életünkben a helyes megközelítés szintén az lehet, ha a veszélyes, vagy akár ismeretlen hatású vegyi anyagokat elkerüljük, száműzzük háztartásunkból. Lehetőleg azt használjuk, amiről tudjuk, hogy nem káros.

témakör: vegyszermentes háztartás

élelmiszer-hulladék

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

Az élelmiszer azon része, melyet nem fogyasztunk el, hanem hulladékként a szemétgyűjtőkben végzi. A megvásárolt élelmiszer kidobása mellett élelmiszer-hulladék keletkezik az élelmiszer-előállítás folyamatában is. Az EU-ban átlagosan évente egy fő 180 kg élelmiszer hulladékot termelt, míg meglepő módon ez a szám hazánkban 200 kg. Az Egyesült Államokban egy tanulmány szerint az élelmiszer 14-15%-a felbontatlanul kerül kidobásra.
Az élelmiszer-hulladék óriási pazarlást jelent. Mindamellett az élelmiszer előállítása általában környezetterheléssel is jár, tehát a felesleges élelmiszer előállításával feleslegesen terheltük környezetünket, természeti erőforrásainkat.
Az élelmiszer-hulladék elkerülése érdekében kerüljük az impulzusvásárlást, hiszen olyankor nagyobb eséllyel veszünk meg felesleges árukat, használjunk bevásárló listát, figyeljünk a lejárati időkre és csak annyit vásároljunk, amennyit biztonsággal elfogyasztunk!

témakör: táplálkozás, élelmiszer

a digitális környezetbarát?

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

Vajon kisebb-e a környezeti hatása a digitális technológiának, mint a papír alapú korszaknak?
Bár a kérdésre nincs pontos válasz, a tendenciák a következők:
Az internet a felhő alapú adattárolás és felhasználói kapcsolat felé tart (cloud computing), a szerverparkok energiafogyasztása növekszik, a szerverek egyre hatékonyabbak és évek óta tendencia a megújuló energia használata a parkok áramszükségletének kielégítésére. Születnek becslések arra, hogy a hatékonyság növekedésének köszönhetően várhatóan mennyivel csökken a szerverek áramfogyasztása a következő években, ám úgy tűnik itt is igaz az energiafogyasztásban már megfigyelt paradoxon, miszerint minél hatékonyabbak az eszközök, annál többet használunk belőlük. Félő, hogy a számítástechnika és az internet energiafogyasztása nem csökkenni fog, hanem nőni. Az alkalmazások egyre több adatforgalmat igényelnek, a felhasználók minden új ötletre vevők, ami korábban nem létezett, ezért nem is hiányozhatott az életükből.
Még 2007-ben kiszámították a Second Life nevű metaverzum játékban egy avatár (szereplő) energiaigényét a játékszokásokat figyelembe véve. Az több volt, mint egy albán polgáré és fele annyi, mint egy magyar ember átlag energiafogyasztása.
A 2011-es becslések szerint a Google egyedül hozzávetőleg egymillió szervert üzemeltetett, de a pontos adatok titkosak. Közben a világon évente 65 millió tonna e-hulladék keletkezik, melynek csupán 15%-át hasznosítják újra.
És mi csak szaporítjuk az adatforgalmat, mindenről hírt adunk, fotót küldünk és videót töltünk fel. A tanulság: aligha létezik olyan modern, potenciálisan környezetbarát technológia, amelyet ne tudnánk túlzásba vinni.

témakör: hulladék

tervezett elavulás

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

A tervezett elavulás arra a jelenségre utal, hogy a gyártók egyre inkább igyekeznek „kicentizni” termékeik élettartamát annak érdekében, hogy azok ne működjenek sokkal tovább a kötelező garanciaidőnél. Ily módon a fogyasztás magas szintje folyamatosan fenntartható, mivel időről időre új termékeket vagyunk kénytelenek vásárolni a régiek helyett. A régiek pedig mehetnek a kukába.
A régebbi használati tárgyak, műszaki cikkek, járművek megbízhatóbbak voltak, és ha meg is hibásodtak, javíthatók voltak. Nagyon sok műszaki cikk eleve úgy készül, hogy szét sem lehet szedni. Ma egy autóban egyes fő darabok meghibásodás esetén egyben cserélhetők (cserélendők) és költségük eléri a milliós nagyságrendet. Hazai autógyártók tervező részlegén is vannak olyan laboratóriumok, amelyek feladata tesztelni az alkatrészeket és a túl tartós darabokat „visszagyengíteni”. De ez nyilván csak pletyka.

témakör: hulladék

hulladékkezelés az EU-ban

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

Az Eurostat 2012. évi jelentéséből jól látható, hogy a tagállamok között számottevő különbségek vannak a hulladékkezelés tekintetében. A különbségek nagyrészt az eltérő technológiai fejlettséggel függnek össze, mert az alacsony lerakási arány általában a magas égetéssel és magas újrahasznosítási aránnyal jár együtt.
Az EU 15-ök között több ország van, melyek a hulladék 40-50%-át égetik, ilyen pl. Belgium, Dánia, Németország, Hollandia, Svédország. Ezekben az országokban a lerakás szinte nem létezik, 0-3% közötti részesedéssel bír, míg a később csatlakozott kelet-közép-európai országokban magas a lerakás aránya (70-90%) és alacsony az égetésé, valamint az újrahasznosításé. Hazánk a két véglet között helyezkedik el, az arányok: lerakás 69%, égetés 10%, újrahasznosítás 18%, komposztálás 4% (kerekített adatok).
A keletkező lakossági hulladékok mennyisége tekintetében a nyugat-európai országok nem állnak jól, átlagosan 600 kg/fő/év mennyiséggel hozzávetőleg másfélszer annyi hulladékot termelnek, mint a később csatlakozott országok.

témakör: hulladék

újrahasznosítás

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

Az újrahasznosítás általában anyagában való újrahasznosítást jelent, azaz a szelektíven gyűjtött, anyagában különválogatott hulladékot valamilyen módon kezelik és alkalmassá teszik másodnyersanyagnak. A másodnyersanyagok gyártásra való előkészítése általában lényegesen kevesebb energiát igényel, mint a nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, ez tehát a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás környezeti haszna.

témakör: hulladék