Napjaink társadalmi-gazdasági berendezkedését környezettudatos körökben szokás eldobó kultúrának is nevezni. Míg régen fő szempont volt a tartósság, ma a kényelem szempontja ír felül mindent. És mi számít kényelmesnek? Kidobni a kukába bármit, amire nincs többet szükségünk. Így indultak világhódító útjukra a műanyag poharak és evőeszközök, az eldobható italos palackok és fémdobozok, sőt, rövid életű használati tárgyaink is. Az eldobó szemléletbe jól illeszkedik a tervezett elavulás, melynek eredményeképpen eszközeink alig javíthatók és garanciaidejük letelte után kevéssel általában a szemétben végzik.
Az eldobó kultúra sok más tendenciával összefügg:
-0 kényelmünket szolgálja, hogy nem kell visszaváltanunk, elmosogatnunk, gondoskodnunk – a kukafedő lehajtásával minden gondunk véget ér;
-1 a marketing megköveteli a szép új, jól nyomtatható csomagolási felületeket, valamint az évente többször változó akciók csomagoláson való feltüntetését – mindezt visszaváltható csomagolással aligha lehetne biztosítani;
-2 az eldobható csomagolással nem jelentkeznek a forgalmazók visszagyűjtési, szállítási-szervezési problémái;
-3 a használati eszközök, gépek esetében tapasztalt viszonylag gyors elhasználódás garantáltan fenntartja a fogyasztás magas szintjét, mivel mindent rendszeresen, újra és újra meg kell vásárolnunk;
-4 az eldobó kultúra a személytelen tömegtermelés nagy barátja, ahol elég, ha valami tetszetős, olcsó és kiszolgálja pillanatnyi igényeinket. Így nem is botránkozunk meg azon, ha hamar a hulladékok közt végzi;
-5 és végül, az olcsó, eldobható árukínálat teszi lehetővé azt, hogy rendszeresen hódoljunk vásárlási mániáknak. Sokkal ritkábban tudnánk vásárolni, ha mindenünk tartós volna – igaz milyen fura lenne?
Közben Földünk erőforrásai lassan elfogynak, óceánjainkon kontinens méretű hulladék- szigetek alakulnak ki, mi pedig mohón vásárolunk tovább.
Az élelmiszer azon része, melyet nem fogyasztunk el, hanem hulladékként a szemétgyűjtőkben végzi. A megvásárolt élelmiszer kidobása mellett élelmiszer-hulladék keletkezik az élelmiszer-előállítás folyamatában is. Az EU-ban átlagosan évente egy fő 180 kg élelmiszer hulladékot termelt, míg meglepő módon ez a szám hazánkban 200 kg. Az Egyesült Államokban egy tanulmány szerint az élelmiszer 14-15%-a felbontatlanul kerül kidobásra.
Az élelmiszer-hulladék óriási pazarlást jelent. Mindamellett az élelmiszer előállítása általában környezetterheléssel is jár, tehát a felesleges élelmiszer előállításával feleslegesen terheltük környezetünket, természeti erőforrásainkat.
Az élelmiszer-hulladék elkerülése érdekében kerüljük az impulzusvásárlást, hiszen olyankor nagyobb eséllyel veszünk meg felesleges árukat, használjunk bevásárló listát, figyeljünk a lejárati időkre és csak annyit vásároljunk, amennyit biztonsággal elfogyasztunk!
A hulladék problémáról legtöbbünknek a szeméthegyek és a zöld felületeken elhagyott, illegálisan lerakott szemét jut eszébe. A hulladékkal ugyanakkor ettől komolyabb problémák is vannak. Mindenféle termék és minden hulladék bizonyos mennyiségű nyersanyagot és energiát testesít meg, aminek a felhasználásával azt elkészítették. Amikor valami hulladékká válik, akkor ezt az anyag- és energia-tartalmat is kidobjuk a termékkel, csomagolással együtt. Ilyen módon Földünk több millió év alatt felhalmozódott erőforrásait lassan, egy egyirányú folyamattal kihordjuk a szeméttelepre, míg a gyártás és szállítás minden szakaszában terheljük környezetünket. A hulladék tehát elpazarolt anyag, energia, pénz és környezetterhelés. További problémát jelentenek a toxikus és veszélyes hulladékok, melyek nem megfelelő elhelyezés esetén valóban konkrét veszélyt jelentenek az élővilágra, vagy az emberi egészségre.
