Mozaikosnak nevezzük a változatos tájszerkezetet, amelyben különböző domborzati elemek és növényborítások váltakoznak. Az ilyen tájban mozaikszerűen találunk erdőt, gyepterületet, cserjés, ligetes területet, szárazabb dombokat, vizes élőhelyeket, valamint nyílt vízfelületet. Az ilyen változatos tájnak előnyös a mikroklímája és mivel sokféle élőhelyet biztosít, hozzájárul a biológiai sokféleség fennmaradásához. A mozaikos táj a gazdasági haszonvételek tekintetében is sokszínűséget biztosít (fa, gyümölcs, legeltetés, halászat, nád, kistáblás szántó, kertgazdálkodás).
A hagyományos kistermelői mintázatok nagyobb valószínűséggel tartják fenn a mozaikos tájszerkezetet, mivel kisebb területeket vonnak gazdálkodásba és nem a tájat igazítják a gazdálkodáshoz, hanem a táji adottságoknak megfelelően sokféle haszonvételben gondolkodnak.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
A biológiai sokféleség, vagy idegen szóval biodiverzitás az élővilág változatossága, fajgazdagsága, illetve fajokon belüli változatossága. A változatosság jelentősége, hogy lehetővé teszi az alkalmazkodást a változó életkörülményekhez, így a sokféleség egyfajta tartalék az élővilágban. A biológiai sokféleség csökken, ahogyan fajok halnak ki. A kihalás folyamata és következményei azért is kiszámíthatatlanok, mert minden egyes faj valamilyen szerepet tölt be (pl. ragadozó, vagy táplálék) az ökológiai rendszer szövedékében, így eltűnésével más fajokra is hatással van.
A biológiai sokféleség egyik legjelentősebb veszélyeztető tényezője az élőhelyek feldarabolódása, megszűnése az emberi tevékenységek és területhasználat hatására. Ezért is jelent komoly veszélyt a természetre a nagyüzemi mezőgazdaság területhasználata, amely a fajok többsége számára élhetetlen környezetet teremt hatalmas egybefüggő területeken.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
A talajélet a talajban lezajló élettani folyamatok összessége.
A jó állapotú talaj a biológiai sokféleség szempontjából nagyon fontos élettér, hiszen mind tömegét, mind fajgazdagságát tekintve több élőlényt találunk a felszín alatt, mint a felszín felett. A talajban nagy tömegben élnek baktériumok és gombák, valamint sok más élőlény. A talajélet a humuszképződés szempontjából meghatározó, a termő réteget a talaj élő tömege hozza létre.
Amíg egy természetes erdei talajban 30-35 tonna élő anyagot találunk, addig egy szántóföldi talajban mindössze 2-4 tonnát. Ez is mutatja a szántóföldi gazdálkodásnak az élő szervezetekre gyakorolt káros hatását.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
A nagyüzemi mezőgazdaság egyre nagyobb mértékben gépesített, valamint jelentős a vegyszer-felhasználása. A tájat nagyméretű, egynemű, azaz egyfajta növénynek helyt adó táblákban hasznosítja, ún. monokultúrás jelleggel.
Az elmúlt 40 évben a világ termőterületeinek mintegy 30%-a vált terméketlenné az emberi tevékenységnek köszönhetően. Ezen felül egyre több energia felhasználásával állítjuk elő élelmiszereinket – míg 1940-ben egy egység fosszilis energia felhasználásával 2,3 kalória élelmiszer-energiát állítottunk elő, addig ma 10 egység fosszilis energiát használunk 1 élelmiszer-kalória előállításához. Az élelmiszer- termelés energiaigénye tehát a 23-szorosára növekedett. Az Egyesült Államokban például az elfogyasztott fosszilis energia 19%-át az élelmiszer-ágazat használja fel, ezzel második az autós közlekedés után.
A nagyüzemi mezőgazdaságnak többféle környezeti terhe van:
-0 a gépek nagy súlya tömöríti a talajt, ami rontja a talajszerkezetet és a talaj vízgazdálkodását;
-1 a gépi művelés mellett jelentős a vegyszerhasználat, ami mind a talajban, mind az élelmiszerben kimutatható vegyszermaradványokat hagy;
-2 a rendszeres szántás, a talaj bolygatása szintén hozzájárul a talajszerkezet leromlásához, a hosszú idő alatt kialakult termőréteg eltűnéséhez, a talaj- erózióhoz;
-3 a nagytáblás művelés a vizek gyors elvezetését kívánja meg, mivel hatalmas területeken kell ugyanolyan termesztést folytatni. Ez a fajta művelés nem tud alkalmazkodni a helyi domborzati adottságokhoz;
-4 a nagytáblás művelés negatívan hat a helyi mikroklímára, mivel nincsenek olyan táji elemek (erdők, rétek, tavak), melyek képesek volnának megtartani a tájban a vizet, illetve védenének a széltől, kiszáradástól;
-5 a szántóföldi használatban levő területeken a talajban egy hektárra jutó élő tömeg mindössze 2-4 tonna, míg a természetes erdei talajban 30-35 tonna. Az így művelt területeken tehát lényegesen kisebb a talajélet, ami szintén a termőréteg csökkenéséhez és a romló talajszerkezethez járul hozzá;
-6 a nagyüzemi mezőgazdaság által művelt területek alig biztosítanak élőhelyet, ezért ezeken a területeken a felszín felett és a felszín alatt rendkívül alacsony a biológiai sokféleség;
témakör: táplálkozás, élelmiszer
Más cikkek hasonló témában:
