A 80-20 szabályt eredetileg Vilfredo Pareto olasz közgazdász alkotta meg a javak egyenlőtlen társadalmi elosztására. Megfigyelései alapján megállapította, hogy a megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül. Érdekes, hogy a 80-20 szabály jól kiterjeszthető az élet számos területére, azaz megfigyelhető, hogy általában a következmények 80%-a az okok 20%-ára vezethető vissza.
Fenntarthatósági szempontból bennünket leginkább a javak egyenlőtlen elosztása foglalkoztathat. Láthatjuk, hogy a 80–20 szabály, bár tendenciájában igaz, számszerűségében megdől. Ahogyan a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése fogalmaz: „olyan világban élünk, (…) ahol a megtermelt javak és a szolgáltatások 96%-át a népesség 5%-a fogyasztja el. A világ száz legnagyobb jövedelemmel rendelkező országának és vállaltbirodalmának listáján 58 ország és 42 vállalatbirodalom szerepel (…). Olyan világban élünk, ahol a 225 leggazdagabb ember vagyona akkora, mint a Föld legszegényebb 3 milliárd emberének éves jövedelme, és a három leggazdagabb ember nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a legszegényebb 48 ország éves bruttó gazdasági összterméke.”
Érdekes és hasznos gondolatkísérlet a javak egyenlő elosztásának elve, ami a társadalmi igazságosságon alapszik. Még inkább indokolt volna a jövedelemtermelés feltételeihez való egyenlő hozzáférés lehetősége. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a 80-20 jelenség minden rendszerben természetes módon kialakul, mintha a rendszerek dinamikája afelé ’húzna’. És ahogyan láthatjuk, nem állunk meg a 80-nál. A jövedelmek egyre nagyobb mértékű összpontosulása érthető módon növekvő társadalmi feszültségeket okoz. Már a 90-es években jellemzőek voltak bizonyos nagy társadalmi egyenlőtlenségeket mutató országokban az őrzött, kerítéssel körülvett lakótelepek, őrzött lakóépületek. A társadalmi igazságtalanság fenntartásához bizony erőre és erőforrásokra van szükség.
Az egyenlőtlenségek egyik legnagyobb problémája, hogy a társadalom többsége számára egy rosszul megélhető élethelyzetet teremt, a lemaradók, vesztesek között érezheti magát a lakosság 80-90%-a. És ez sok probléma forrása.
A kérdés tehát az, hogy nem éreznénk-e jobban magunkat egy igazságosabb társadalomban, mely a jelenleginél jobban figyel arra, hogy mindenkinek lehetősége legyen a tisztességes megélhetésre, életre. Vajon mikor éri el erkölcsi érzékünk azt a küszöböt, ahol megszületik az elhatározás a változtatásra?
