Az üvegházhatás elnevezés onnan ered, hogy a jelenség földi méretekben hasonló jelenség, mint amilyen az üvegházak felmelegedése.
A Napból érkező rövid hullámhosszú, nagy energiájú sugárzás melegíti a Föld felszínét, majd ez a meleg nagy hullámhosszú hősugárzás formájában hagyja el a földfelszínt. A hő űrbe való kisugárzását egyebek között az üvegházhatású gázok gátolják, mert azok gázrészecskéi nagyobb mértékben verik vissza a hősugarakat. Ez a hő-visszaverés az oka az üvegházhatásnak. Hasonló hatás érvényesül akkor, ha éjszaka felhős az ég és a hőmérséklet nem hűl le olyan mértékben, mint tiszta égbolt esetén.
Az elmúlt évezredek során jól megfigyelhető volt a párhuzamosság a légköri CO2 koncentráció és az átlag hőmérséklet között. Mára tudományos egyetértés alakult ki arról, hogy az üvegházhatást elsősorban emberi tevékenység okozza üvegház-hatású gázok egyre növekvő kibocsátásával. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik legjelentősebb forrása a fosszilis tüzelőanyagok, azon belül is elsősorban a kőolaj alapú üzemanyagok eltüzelése, használata. Jelentős kibocsátást jelent még a mocsarak és tőzegmoha-lápok lecsapolását követő felgyorsult rothadási folyamatok metán- kibocsátása, valamint az ún. ’permafrost’, azaz állandóan fagyott területek (pl. Szibériában) felmelegedés hatására történő lassú olvadása és metán-kibocsátása. További nagy kockázat a tengerek elszennyezése és annak hatására az algák pusztulása, ugyanis a tengeri algák hatalmas tömege nagyon jelentős CO2 elnyelő közeg.
Az üvegházhatást tartják az éghajlatváltozás legfontosabb okának.
A legfontosabb üvegházhatású gázok a CO2, a metán, a CFC-k és a dinitrogén-oxid. Ezen gázok üvegházhatásának erősségét a CO2-hoz szokták viszonyítani, ez alapján
– a CO2 1-szeres;
– a metán 20-25-szörös;
– a CFC-k 15 000-szeres;
és a dinitrogén-oxid 230-szoros erősségű üvegházhatású gáz.
témakör: energia és környezet
