Napjaink társadalmi-gazdasági berendezkedését környezettudatos körökben szokás eldobó kultúrának is nevezni. Míg régen fő szempont volt a tartósság, ma a kényelem szempontja ír felül mindent. És mi számít kényelmesnek? Kidobni a kukába bármit, amire nincs többet szükségünk. Így indultak világhódító útjukra a műanyag poharak és evőeszközök, az eldobható italos palackok és fémdobozok, sőt, rövid életű használati tárgyaink is. Az eldobó szemléletbe jól illeszkedik a tervezett elavulás, melynek eredményeképpen eszközeink alig javíthatók és garanciaidejük letelte után kevéssel általában a szemétben végzik.
Az eldobó kultúra sok más tendenciával összefügg:
-0 kényelmünket szolgálja, hogy nem kell visszaváltanunk, elmosogatnunk, gondoskodnunk – a kukafedő lehajtásával minden gondunk véget ér;
-1 a marketing megköveteli a szép új, jól nyomtatható csomagolási felületeket, valamint az évente többször változó akciók csomagoláson való feltüntetését – mindezt visszaváltható csomagolással aligha lehetne biztosítani;
-2 az eldobható csomagolással nem jelentkeznek a forgalmazók visszagyűjtési, szállítási-szervezési problémái;
-3 a használati eszközök, gépek esetében tapasztalt viszonylag gyors elhasználódás garantáltan fenntartja a fogyasztás magas szintjét, mivel mindent rendszeresen, újra és újra meg kell vásárolnunk;
-4 az eldobó kultúra a személytelen tömegtermelés nagy barátja, ahol elég, ha valami tetszetős, olcsó és kiszolgálja pillanatnyi igényeinket. Így nem is botránkozunk meg azon, ha hamar a hulladékok közt végzi;
-5 és végül, az olcsó, eldobható árukínálat teszi lehetővé azt, hogy rendszeresen hódoljunk vásárlási mániáknak. Sokkal ritkábban tudnánk vásárolni, ha mindenünk tartós volna – igaz milyen fura lenne?
Közben Földünk erőforrásai lassan elfogynak, óceánjainkon kontinens méretű hulladék- szigetek alakulnak ki, mi pedig mohón vásárolunk tovább.
A megtévesztő reklám az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület megfogalmazásában „Minden olyan reklám, amely bármilyen módon – beleértve a megjelenítését is – megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos, illetve ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti”.
Vannak tehát reklámok, melyek tényszerűen téves, vagy alá nem támasztható információkat közölnek és így próbálják meggyőzni a vásárlókat. Alapvetően ezeket nevezzük megtévesztő reklámoknak. Ha kicsit elmélyülünk a reklámok kérdésében, megállapíthatjuk, hogy a megtévesztő reklám és a reklám-trükkök között nincs éles határvonal. Számos reklám erősen manipulatív módszereket használ, és jól látható, hogy a manipuláció és a téves információ gyakran alig választható el egymástól. Lásd reklám trükkök szócikkünket, azon belül a tudományoskodó reklámokat, vagy konkrét példaként a ’klinikailag tesztelt’ kifejezést.
A megtévesztő reklámok elleni civil fellépésnek immár komoly hagyományai vannak. Egyes civil szervezetek, mint a HUMUSZ, vagy a Tudatos Vásárlók Egyesülete időről időre az illetékes hatósághoz fordul annak érdekében, hogy az bizonyos megtévesztő reklámok közzétételét megtiltsa, illetve azok hirdetőit megbírságolja. Ezek a civil kezdeményezések már számos esetben sikerrel jártak.
A megtévesztés és a manipuláció határmezsgyéjén való szlalomozásra, ámokfutásra jó példákat találhatunk a www.tudatosvasarlo.hu weboldalon, ahol jól megalapozott és olvasmányos cikkek mutatják be a reklám-kommunikáció árnyoldalait.
A marketingre nem létezik egységes definíció. Tágabb értelemben olyan vállalati tevékenység, amely elemzi a piacot, meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat, valamint azok árait, bemutatja azt a fogyasztóknak, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a fogyasztókat.
Fenntarthatósági szempontból a marketing káros, mivel legtöbb esetben korábban nem létező fogyasztói igényeket generál, valamint a fogyasztói társadalom és az anyagias értékrend egyik fő mozgatója. Számos eszköze manipulatív, csúsztatásokra és nehezen tudatosuló befolyásolásra épít, kihasználva az emberi pszichéről szerzett ismereteket.
A marketing kifinomult technikáival segít eladni mindent, amire nincs is szükségünk, illetve ami nem egészséges, vagy nem hasznos számunkra.
Az élelmiszerek üzemi szintű előállításával foglalkozó iparág. Kialakulásának feltétele volt a nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése, amely képes volt ipari méretekben kiszolgálni az élelmiszer-előállítást.
Az élelmiszerek üzemi előállítása az alkalmazott technológiai folyamatok és előállított termékek sokfélesége okán számos adalékanyagot igényel.
Az élelmiszeripar fontos jellemzői fenntarthatósági szempontból:
-7 nagyrészt a nagyüzemi mezőgazdaság szolgálja ki igényeit;
-8 hatalmas nemzetközi vállalatok uralják;
-9 ezek a vállalatok intenzív marketing tevékenységet folytatnak bevételeik növelése érdekében, lásd a jól ismert élelmiszer márkaneveket;
-10 a termékfejlesztések marketing-központúak, azaz a minél jobb eladhatóságra és a költségek leszorítására irányulnak
Az élelmiszeripar tömegtermékeket állít elő egyre inkább globalizált módon, azaz világszinten központosítva a termék-előállítást, miközben az egész világon reklámozza és értékesíti termékeit.
