A hulladékok szelektív gyűjtése az anyagában történő újrahasznosítást szolgálja. Az egynemű hulladékok (üveg, papír, műanyag, fém) ún. másodnyersanyagként felhasználhatók újra a gyártási folyamatokban, csökkentve a gyártás nyersanyag- igényét, ezáltal a természeti erőforrásainkra nehezedő nyomást. Ez a folyamat az újrahasznosítás.
A szelektív gyűjtés mikéntjét itt most nem részletezzük, a „mit igen – mit nem” kérdéséről mindenki tájékozódhat a konténereken elhelyezett matricákról, vagy egyéb tájékoztató anyagokból.
A másodnyersanyagok gyártásra való előkészítése általában lényegesen kevesebb energiát igényel, mint a nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, ez tehát a szelektív gyűjtés környezeti haszna. Tekintettel kell lennünk ugyanakkor arra, hogy az újrahasznosítás csupán a fontossági lista közepén helyezkedik el, azaz elsősorban igyekezzünk elkerülni a hulladékok keletkezését. Így csak azt a hulladékot kell szelektíven gyűjtenünk, aminek a keletkezését nem tudtuk megelőzni.
Az iskolai szelektív gyűjtő versenyek üzenete környezeti szempontból kifogásolható, hiszen a mennyiségi szemlélet miatt hulladék-vásárlásra ösztönzi a gyerekeket (PET palack, fémdobozos üdítő). Törekedjünk tehát a megelőzésre!
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
Újrahasználatról beszélünk, amikor egy terméket eredeti formájában, átalakítás nélkül használunk újra ahelyett, hogy kidobnánk. Az újrahasználat vonatkozhat csomagolásokra (üveg, papír, műanyag), vagy használati tárgyakra is, melyeket a tulajdonosa már nem kíván használni és azt átadja másoknak. Az újrahasználatra, újraelosztó rendszerekre vannak példák szerte a világban, az ilyen központok ruházatot, könyveket, műszaki cikkeket, bútorokat és egyéb használati tárgyakat közvetítenek a rászorulók számára, vagy értékesítenek alacsony áron.
Az újrahasználatra egyszerű hazai példa a visszaváltható üveg, mely napjainkra nagyrészt kiszorult az ital-piacról. Sajnos ezen tendencia megfordítására nem látszik valódi jogalkotói akarat.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
Környezeti szempontból előnyös, ha elromlott használati tárgyainkat nem dobjuk ki automatikusan, hanem megjavítjuk, vagy megjavíttatjuk. Így nem kell újabb környezeti terhelés mellett legyártani és odaszállítani számunkra a következő készüléket, ruhaneműt. A javítás, mint szakma az „eldobó” társadalomban sajnos kiveszőfélben van. A legtöbb településen azért még dolgoznak ilyen szakemberek és zöld civil szervezetek időről időre összegyűjtik az ilyen műhelyek elérhetőségeit.
Hollandiában például néhány évvel ezelőtt indult a Repair Cafe, azaz Javító Kávézó mozgalom. Ma már Hollandia-szerte harminc Repair Cafe üzemel heti vagy havi rendszerességgel a legkülönfélébb helyeken: kávézóban, tornateremben, művelődési házban. Az önkéntes javító-szakemberek között van nyugdíjas, munkanélküli, de magánvállalkozó mester is, aki alkalmanként néhány órás munkával szeretne segíteni a közösségnek. Ők azok, akik a modern fogyasztói társadalomban gyakran a pálya szélére kerülnek, ám a javító kávézókban valóságos hősként tisztelik őket. A foglalkozásuk egyszersmind a hobbijuk, tehát a javító kávézóban olyasmivel foglalkoznak, amit amúgy is nagyon élveznek, de ott hatalmas erkölcsi elismerést is kapnak érte.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
A hulladék-megelőzés a boltban kezdődik. Mágikus kérdése: valóban szükségem van rá?
Fogyasztói társadalomban élünk, identitásunk meghatározó része az, hogy miket vásárolunk. A vásárlás pszichológiai szükségletté vált, jutalom, pótcselekvés és szabadidős tevékenység. Ebből a mélységből kell elindulnunk felfelé, a józan ész segítségével tárgyilagosan ránézni vásárlási szokásainkra.
Ma számtalan elektromos eszközzel vesszük körül magunkat, a felesleges termékek bajnokai lehetnek az elektromos konzervnyitó, az elektromos hővel lágyító palack-prés, vagy a pici ventillátoros körömlakk-szárító. Eszközök, melyek olyan egyszerű emberi tevékenységeket bonyolítanak meg, tesznek drágává és környezetterhelővé, mint pl. egy pet-palack lábbal való kilapítása.
Vásárlásaink jelentős része impulzusvásárlás, azaz a boltban valami megtetszik és megvesszük. Ez elég biztos módja a felesleges dolgok halmozásának, ami egyenesen vezet a hulladékká váláshoz. Egyszerűbben fogalmazva hulladékot vásárlunk, bár tény, hogy a vásárlás pillanatában kielégíti bizonyos szükségleteinket.
Ebből a csapdából kiszabadulni jó érzés. A javaslatok egy része már igazi klasszikus:
-14 használjunk bevásárló listát, melyre otthon összeírjuk ami elfogyott, vagy valóban szükséges (pl. Ó, a cica formájú ventillátoros körömlakk szárító – felírom);
-15 részesítsük előnyben a betétdíjas csomagolásokat;
-16 kerüljük a túlcsomagolt termékeket, pl. több rétegű kombinált (tetra pack) csomagolás helyett vásároljunk zacskós tejet, üveges italt;
-17 csak olyan elektromos eszközöket vásároljunk meg, amelyekre valóban szükség van;
-18 tartós, jó minőségű termékeket vásároljunk;
-19 ha valami elromlott, próbáljuk meg javítani, vagy javíttatni;
-20 amire nincs szükségünk, de még használható, azt próbáljuk meg valakinek odaadni, vagy gyűjtő-szervezetnek átadni;
-21 a szerves hulladékot komposztáljuk;
-22 ajándékozzunk saját készítésű, egyszerű dolgokat, ne személytelen fogyasztási cikkeket;
-23 a Karácsony ne a vásárlásról szóljon;
-24 az autó megosztása közösségen, szomszédságon belül (car sharing);
-25 gépközösség – közösen üzemeltetett kisgépek (fűnyíró, barkácsgépek);
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
A hulladékgazdálkodás alábbi fontossági sorrendjét főleg környezeti szempontok adják:
-9 megelőzés, hulladékcsökkentés;
-10 újrahasználat;
-11 újrahasznosítás;
-12 hulladék lerakás;
-13 hulladék-égetés, termikus hasznosítás.
Tehát mindenekelőtt a megelőzés, és csak akkor alkalmazzuk a következő szint megoldásait, ha az előző szint lehetőségeit kimerítettük. Sajnos napjainkban messze nem teszünk meg mindent azért, hogy a hulladékok keletkezését megelőzzük.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
A komposztálás a szerves anyagok természetes bomlásán alapul. A komposztálás folyamatában a szerves eredetű hulladékot külön elhelyezve és megfelelően kezelve elérjük annak humusszá bomlását.
A komposztálás többszörösen is hasznos: csökkenti a lakossági hulladék mennyiségét akár 35%-kal, ráadásul a szemétben nem lesz jellemző a bűzös rothadás, illetve a kész komposzt visszaforgatásával pótoljuk a talajerőt, a talaj termőképességét. A komposztban élénk a talajélet, megtelepszenek benne a giliszták és laza, morzsalékos állaga is ideális kiskerti felhasználásra.
A komposztálódás elindul egy magára hagyott kupacban is, de ha kertünkben rendezett körülmények között szeretnénk tartani, akkor egyszerű komposzt-keretet érdemes készítenünk deszkákból, vagy akár raklapokból.
Néhány fő szabály a komposzt készítéséhez:
-3 vegyszerrel szennyezett szerves anyagot ne tegyünk bele (pl. déli gyümölcsök héja);
-4 a nagyobb darabokat aprítsuk, daraboljuk fel;
-5 időnként fogassuk át, levegőztessük a halmot;
-6 ne hagyjuk kiszáradni (a jó komposzt ideális esetben enyhén nedves tapintású);
-7 rétegesen néha keverjünk bele földet, vagy kész komposztot;
-8 amikor a komposzt halom, vagy annak egy része megérett, termeljük ki, használjuk fel a kertben.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
Az ivóvízzel való takarékoskodás hazánkban még nem kap akkora figyelmet, mint néhány más európai országban (pl. Spanyolország, Anglia), ahol nagyobb szárazságok idején szigorú vízkorlátozásokat vezettek már be, és komoly büntetéseket helyeztek kilátásba a kritikus időszakokban olyan időlegesen tiltott tevékenységekre, mint a kocsi-mosás. Az ilyen esetek mutatják, mennyire értékessé válhat a víz, amely ma még számunkra korlátlannak tűnő módon rendelkezésre áll.
Vízfelhasználásunknak van látható és nem látható része. A látható nyilván az, amikor mi magunk vizet használunk, a nem látható a virtuális vízhasználat.
Vízfelhasználásunkat könnyen csökkenthetjük, ha kádban fürdés helyett zuhanyozunk. A WC öblítésére átlagosan a napi vízfelhasználásunk 1/3-át fordítjuk, ráadásul ivóvízzel öblítünk. Ez egy igen ésszerűtlen gyakorlat. Ennek alternatívái:
-0 szürke víz használata (fürdővíz WC öblítésre), azonban ha nem edényekkel cserpákolunk, akkor ehhez át kell alakítani a vízrendszert;
-1 WC öblítése esővízzel – edényekkel cserpákolunk;
-2 komposzt WC, vagy száraz WC – a végső megoldás, hiszen egyáltalán nem igényel vízfelhasználást. Bővebben lásd a komposzt WC szócikknél.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
A hulladékoknak azon része, mellyel fogyasztásunk során nem találkozunk, mert nem jelennek meg a termékkel. A fogyasztási cikkek többsége látható hulladékot hagy maga után, azonban nem vagyunk tisztában azzal, hogy amíg egy termék hozzánk elér, addig is jelentős hulladék-kibocsátás kíséri útját. Ez a hulladék-mennyiség a virtuális hulladék, melynek keletkezését a termékekre vonatkozó teljes életciklus-elemzések képesek megmutatni. Hozzá kell tegyük, hogy egy életciklus-elemzést valószínűleg sosem fogunk tudni teljesre készíteni, hiszen ha egy termék életútját vizsgáljuk, akkor meg kellene néznünk az azt előállító gépek életútját is, a gyár életútját, a gyárat építő gépek életútját, az ott dolgozó emberek ruházatának és autóinak, amivel naponta odajutnak… stb. Az életutak olyan szövedékét találjuk, melynek feltérképezése lehetetlen, pedig ezek mind hozzátesznek egy kicsit egy-egy termék virtuális hulladék- tartalmához. Tehát egy apró terméknek is minden esetben van a tömegénél lényegesen nagyobb nem látható hulladéktartalma.
Egy fogkefe 1,5 kg, egy mobiltelefon 75 kg, egy számítógép 500 kg, 1 kg importált fém 20 kg hulladékot termel, míg egyetlen aranygyűrű elkészítése 20 tonna bányahulladék keletkezésével jár.
Amikor egy terméket vásárláskor kiválasztunk, majd használat után kidobunk, gondoljunk annak virtuális hulladék- és virtuális energia tartalmára.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
A hulladék problémáról legtöbbünknek a szeméthegyek és a zöld felületeken elhagyott, illegálisan lerakott szemét jut eszébe. A hulladékkal ugyanakkor ettől komolyabb problémák is vannak. Mindenféle termék és minden hulladék bizonyos mennyiségű nyersanyagot és energiát testesít meg, aminek a felhasználásával azt elkészítették. Amikor valami hulladékká válik, akkor ezt az anyag- és energia-tartalmat is kidobjuk a termékkel, csomagolással együtt. Ilyen módon Földünk több millió év alatt felhalmozódott erőforrásait lassan, egy egyirányú folyamattal kihordjuk a szeméttelepre, míg a gyártás és szállítás minden szakaszában terheljük környezetünket. A hulladék tehát elpazarolt anyag, energia, pénz és környezetterhelés.
További problémát jelentenek a toxikus és veszélyes hulladékok, melyek nem megfelelő elhelyezés esetén valóban konkrét veszélyt jelentenek az élővilágra, vagy az emberi egészségre.
témakör: hulladék
Más cikkek hasonló témában:
