Az ökológiai lábnyom fogalom egy mérőszámot takar, amely megmutatja, hogy életmódunk kiszolgálására mekkora biológiailag termékeny területre van szükség. A mutató alkalmazásakor összehasonlítják a számított, virtuálisan használt területet a ténylegesen rendelkezésre álló területtel.

A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. A lábnyom-számítás figyelembe veszi azt, hogy szén alapú (fosszilis energia) fogyasztásunkat mekkora terület elnyelő-képessége képes ellensúlyozni, igényünket legelő- és erdőterületekre, halászati és szántó területekre, valamint beépített területekre. Mindezek összesítéséből számítják ki életmódunk teljes területigényét. Az ökológiai lábnyom számítható egyes emberekre, vagy azok csoportjára, országokra, vagy akár földrészekre. Segítségével megállapíthatjuk, milyen mértékben használjuk túl Földünk természeti erőforrásait.

Az ökológiai lábnyom kapcsán figyelembe kell vennünk azt is, hogy Földünk különböző térségeinek eltérő a biológiai kapacitása, vagyis eltartó-képessége is. Az egyes földrészek lakosságának eltérő életmódja sokszoros különbséget is mutathat, mint ahogyan látjuk azt Afrika és Észak Amerika esetében.

A 2010 évi közlés alapján ízelítőt adunk az adatokból:

Forrás: http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/footprint_data_and_results/

A mutatót kritizálók azt hozzák fel ellene, hogy nem kellően pontos, számos tényezőt nem vesz figyelembe. Jelentősége mégis abban rejlik, hogy egy nagyon egyszerűen értelmezhető szimbólummal ábrázolja életmódunk viszonylagos területigényét. Megmutatja, hogy erőforrás-használatunk világátlagban és különösen a fejlett gazdaságú országokban nem fenntartható, mivel lényegesen több területet igényel, mint amennyi – a biológiai kapacitást is figyelembe véve – rendelkezésünkre áll.