Megújuló, környezetbarát és CO2-semleges alternatív üzemanyagként emlegetik gyakran a bio üzemanyagokat, ám a valóság ettől árnyaltabb.
Az ilyen iparilag előállított termékek esetében kérdéses lehet az energiamérleg (befektetett és kinyerhető energia), a CO2-mérleg, és ami talán mindkettőnél fontosabb, az alapanyag-előállítás élővilágra gyakorolt hatásai. Ezen a felületen nem szeretnénk állást foglalni a bio üzemanyagok energiamérlege tekintetében, mivel az egyes számítások gyakran egymásnak ellentmondanak, de fontos megjegyezni, hogy számos forrás szerint vannak olyan bio üzemanyagok, amelyek előállítása több energiát igényel, mint amennyi a termékből kinyerhető energia. Az energia-mérleg megállapításánál egyébként gyakori hiba, hogy nem veszik figyelembe egy termék előállításának virtuális energiaszükségletét, azt, hogy a teljes életciklus alatt felhasznált anyagok, gépek és más erőforrások maguk is mennyi energiát testesítenek meg.
Tanulmányok szerint egyes üzemanyag-típusok (pl, repce alapú biodízel és kukorica alapú bioetanol) előállítása több üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásával jár, mint amennyit a hagyományos fosszilis alapú üzemanyagok kiváltásával megspórolunk.
Több bio üzemanyag-fajta is a hagyományos motorhajtóanyagoknál magasabb környezeti terhelést mutat olyan indikátorok esetében, mint pl. a műtrágya túlzott mértékű használata, az ökológiai toxicitás, vagy a nyári szmog lehetősége. Ezek alapján bioetanolok esetében csak a fa- és a savó alapú bio-üzemanyagok összetett környezeti hatása volt alacsonyabb a fosszilis benzinénél, míg a biodízelek esetében csak a használt sütőolaj bizonyult környezetbarátabb megoldásnak a hagyományos gázolajnál.
A bio üzemanyagok tárgyilagos megítélését nehezíti, hogy óriási üzleti lehetőségről van szó, hiszen a motorizáció üzemanyaggal való ellátása sajnos az egyik legbiztosabb üzlet. A pénz mozgásba lendíti a lobby-érdekeket és gyakran orientálja a vizsgálatok eredményeit, valamint a szakmapolitikai döntéshozatalt.
A bio üzemanyagok környezeti szempontból akkor tekinthetőek kedvező alternatívának, ha
-11 energia- és CO2-mérlegük a teljes életciklus tekintetében egyértelműen pozitív;
-12 ha termesztésük ökológiai szempontból nem jár negatív hatással a korábbi területhasználati módokhoz viszonyítva (növényborítás, biológiai sokféleség, vízháztartás, mikroklimatikus hatás);
-13 a használat célja és eredménye bizonyítottan társadalmi szempontból előnyösebb a megelőző használatnál;
-14 a hasznosítás nem okoz hátrányt bizonyos társadalmi csoportoknak, pl. nem növeli meg az alapvető élelmiszerek árait
Termőföld tekintetében nem csak a nagyüzemi állattartás versenyez az emberi élelmezéssel, hanem a bio üzemanyagok szántóföldi előállítása is. Mivel a motorizáció üzemanyag-igényei magasak és növekszenek, ezért a bio üzemanyagok növekvő részesedése is egyre nagyobb területeket igényel. Ez a jelenség már világpiaci szinten is éreztette hatását több szántóföldön termesztett élelmiszer-alapanyag drágulásában.
Megújuló, környezetbarát és CO2-semleges alternatív üzemanyagként emlegetik gyakran a bio üzemanyagokat, ám a valóság ettől árnyaltabb.
Az ilyen iparilag előállított termékek esetében kérdéses lehet az energiamérleg (befektetett és kinyerhető energia), a CO2-mérleg, és ami talán mindkettőnél fontosabb, az alapanyag-előállítás élővilágra gyakorolt hatásai. Ezen a felületen nem szeretnénk állást foglalni a bio üzemanyagok energiamérlege tekintetében, mivel az egyes számítások gyakran egymásnak ellentmondanak, de fontos megjegyezni, hogy számos forrás szerint vannak olyan bio üzemanyagok, amelyek előállítása több energiát igényel, mint amennyi a termékből kinyerhető energia. Az energia-mérleg megállapításánál egyébként gyakori hiba, hogy nem veszik figyelembe egy termék előállításának virtuális energiaszükségletét, azt, hogy a teljes életciklus alatt felhasznált anyagok, gépek és más erőforrások maguk is mennyi energiát testesítenek meg.
Tanulmányok szerint egyes üzemanyag-típusok (pl, repce alapú biodízel és kukorica alapú bioetanol) előállítása több üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásával jár, mint amennyit a hagyományos fosszilis alapú üzemanyagok kiváltásával megspórolunk.
Több bio üzemanyag-fajta is a hagyományos motorhajtóanyagoknál magasabb környezeti terhelést mutat olyan indikátorok esetében, mint pl. a műtrágya túlzott mértékű használata, az ökológiai toxicitás, vagy a nyári szmog lehetősége. Ezek alapján bioetanolok esetében csak a fa- és a savó alapú bio-üzemanyagok összetett környezeti hatása volt alacsonyabb a fosszilis benzinénél, míg a biodízelek esetében csak a használt sütőolaj bizonyult környezetbarátabb megoldásnak a hagyományos gázolajnál.
A bio üzemanyagok tárgyilagos megítélését nehezíti, hogy óriási üzleti lehetőségről van szó, hiszen a motorizáció üzemanyaggal való ellátása sajnos az egyik legbiztosabb üzlet. A pénz mozgásba lendíti a lobby-érdekeket és gyakran orientálja a vizsgálatok eredményeit, valamint a szakmapolitikai döntéshozatalt.
A bio üzemanyagok környezeti szempontból akkor tekinthetőek kedvező alternatívának, ha
-11 energia- és CO2-mérlegük a teljes életciklus tekintetében egyértelműen pozitív;
-12 ha termesztésük ökológiai szempontból nem jár negatív hatással a korábbi területhasználati módokhoz viszonyítva (növényborítás, biológiai sokféleség, vízháztartás, mikroklimatikus hatás);
-13 a használat célja és eredménye bizonyítottan társadalmi szempontból előnyösebb a megelőző használatnál;
-14 a hasznosítás nem okoz hátrányt bizonyos társadalmi csoportoknak, pl. nem növeli meg az alapvető élelmiszerek árait
