Definíció szerint kisebb területre jellemző éghajlati adottság, amely eltér a környező légkör éghajlati adottságaitól.
Minden terület rendelkezik bizonyos sajátos mikroklímával, melyet leginkább a felszínborítás határoz meg. Jellegzetes mikroklíma lehet egy erdőben, egy vízparti területen, egy fás legelőn, egy sziklás tájon, vagy egy szántóföldi területen. A mikroklíma fontos jellemzője lehet az, hogy milyen mértékben képes kiegyenlíteni az időjárási szélsőségeket, hiszen ez a kiegyenlítő hatás védi az adott terület élővilágát. A mozaikos tájszerkezetek mikroklímája általában kedvezőbb, mint a nagy kiterjedésű nyílt területeké, hiszen a növényzet páracsapdaként működik, a fás szárú növények a gyökérzónában és a lombkorona szinten megtartják a tájban a vizet, valamint a lombok védelmet adnak a széltől. Az ilyen táj mind a szárazságot, mind a nagy mennyiségű csapadékot jól tűri.
A mezőgazdasági szántóterületek mikroklímája kedvezőtlen, hiszen azokon semmi nem véd a meleg, a szél és a szárazság ellen, sőt a nagy mennyiségű csapadék sem tud hasznosulni.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
