A humusz a talaj felső rétege, a szerves anyagokat tartalmazó termőréteg. Nem egy vegyület, azaz nincs kémiai képlete és meghatározott szerkezete, hanem vegyületek keveréke. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb a termékenysége.
A talajban jelenlevő, vagy a talajba került szerves anyagok az ott élő mikroorganizmusok és szervetlen anyagok hatására fokozatosan lebomlanak: ez a folyamat a mineralizáció, amely során a bonyolultabb szerves anyagokból egyszerűbb szerves anyagok, majd a növények számára felvehető anyagok (H2O, CO2, kationok és anionok) jönnek létre. A lebomlás során keletkező egyszerűbb szerves anyagok a talajban levő szerves és szervetlen katalizátorok hatására képesek újra szintetizálódni. A talaj humuszkészletét a talajba jutó szerves anyag humuszosodása, valamint a humusz ásványosodásának dinamikus egyensúlya határozza meg*.
A szántóföldi, nagyüzemi mezőgazdaság a talaj rendszeres bolygatásával, tömörítésével, eróziójával és vegyszerezésével nagyrészt eltünteti a talajéletet és feléli a talajok humusz- tartalmát. Napjaink mezőgazdasági gyakorlatának egyik legjelentősebb veszélye a talaj termőrétegének a kimerítése, lásd talaj-csúcs.
témakör: táplálkozás, élelmiszer
