A korábban csendes-óceáni szemétszigetként emlegetett jelenség valójában már minden óceáni medencében megtalálható. Kiterjedése a becslések szerint több millió négyzetkilométer lehet (a csendes-óceáni szemétsziget mérete megközelíti az Egyesület Államok területét), vastagsága eléri a 10 métert. Összetétele nagyrészt műanyag, palackok és játékok, de vannak benne fém palackok, zsinórok, hálók és sok más vízen lebegő apró szemét. Anyaga szakemberek szerint 20%-ban olajfúrótornyokról és hajókról származik, míg 80%-ban a szárazföldről. Ezek a szigetek valószínűleg már az 1950-es évektől elkezdtek kialakulni az óceánokon, az egyre több hulladékot termelő fogyasztási szokások és a nem megfelelő hulladékkezelés miatt. A szemétszigetek gyakran nem is láthatók légi, vagy műholdas felvételen, mivel jelentős részük a víz felszíne alatt lebeg. És itt nem csak úszkáló flakonokra kell gondoljunk. A műanyagok jellemzően szétesnek kicsiny, akár homokszemnél is kisebb részecskékre, melyek lebegő szennyeződésként vannak jelen a tengervízben. Az ilyen apró darabokkal az a probléma, hogy ki sem lehet azokat halászni úgy, mint a nagyobb tárgyakat.
A tengeren úszó hulladék veszélyt jelent a tenger élővilágára, illetve a teljes táplálékláncra. Az egyik hulladék okozta veszély az, hogy az állatok belegabalyodnak. Ilyen veszély fenyegeti elsősorban a fókákat, oroszlánfókákat, feltehetően azért, mert különösen hajlamosak felfedezni a környezetükben felbukkanó tárgyakat.
Egy másik veszélyeztető tényező a hulladékok lenyelése. A sok színes hulladékot a tengeri madarak, halak és más tengeri élőlények lenyelik, mivel tápláléknak, zsákmánynak nézik. Ez egyrészt mechanikusan okozhatja halálukat a nyelőcső eltorlaszolásával és a gyomor telítésével, másrészt a műanyagok bomlástermékei lehetnek mérgező hatásúak. A tengeri élőlények a nagyobb darabok mellett az apró méretű lebegő műanyag részecskéket is lenyelik, azok szerves szennyeződésként is károsak. Az elpusztult és megvizsgált tengeri teknősök 50-80%-ának tengeri szemét fogyasztása okozza a halálát. A tengeri madárfajok egyharmadánál tapasztalták már a szemét lenyelését, ami a madarak alultápláltságához, majd halálához vezethet.
Kutatók GPS-el ellátott jelzőbójás megfigyelései szerint a hulladék akár 50 évet is utazhat a tengeri áramlatokon, míg eléri a hulladékszigeteket. Ez rossz hír, hiszen eszerint, ha sikerülne megoldást találni a hulladékszigetek felszámolására és a további tengerbe bocsátások megállítására, akkor is évtizedeken keresztül képződnének még hasonló szigetek az utazó darabokból.
